Kezdjük ez elején:
Szerda reggel 6:40-kor nyílik a szemem, az agyam futni szeretne. A testem szól: „Talán ezt most nem kéne!” – nagyon fáradt vagyok, meg sem tudok mozdulni. A kedd hajnali éhgyomros futás, a délelőtti súlyzós-saját testsúlyos edzés, délutáni maratoni gyakorlás és a bónusz esti három csoportos óra megtartása elégnek bizonyult, hogy a testem átvegye az irányítást és még mielőtt megszólalna az ébresztő, már ki is kapcsoljam azt.
Inkább alszom még egy órát, hosszú nap vár ma is rám, kell még az az erő.
Kilenckor beérünk a terembe, nekilátunk a rutin feladatoknak, hogy még a vendégek érkezése előtt tip-top legyen a stúdió. Hamarosan csillog-villog a padló, letudva a kötelező fertőtlenítés is. Még gyorsan kicserélem a kiégett villanykörtét, hogy minden tökéletes legyen. A lépcső felől már csacsogás hallatszik, érkeznek a táncosok.
Átöltöznek, egyikük zenét választ a gyakorláshoz, a magas sarkúra felszenvedjük a sarokvédőt: már alakul a jókedv..
„Buon giorno!” hangzik az üdvözlés az ajtóból – Federico, a híres olasz tréner lép a terembe Olivér társaságában. Ő a Spirit Táncsport Egyesület vendégtanára, aki a standard táncok tökéletesítésén dolgozik a versenyzőkkel.
Először jár nálunk, s a kézfogás mellé elismerő fejbólintással fejezi ki elismerését a stúdió láttán. Ez nagy büszkeséggel tölt el, s már érzem, hogy bár nehezen indult a nap, gyorsan helyreáll a rend, a szokott pörgés és fantasztikus hangulat várható.
Közben megérkezik a páros, akivel én dolgozom magánórán, így én is rendbe szedem magam, hogy a stúdióhoz, a tánchoz méltó megjelenéssel kezdhessük az órát. Már a szokott fordulatszámon pörgök, készül az új koreográfia, alakul a technika, mindhárman nagyon jól érezzük magunkat, csak úgy repülnek a percek.
„Braaavo! Braaavo!” – hangzik a nagyteremből a mester dicsérő-buzdító kiáltása: Deni és Petra, az ifjúsági világbajnokság döntős párosa a slowfoxot táncolja. A teremben gyakorlóknak fülig ér a szája, miközben mindenki a legjobbat próbálja kihozni magából.
Telnek az órák, a kisteremben egy moderntánc kurzus foglalkozásai zajlanak, a nagyteremben a versenyzők gyakorolnak.
Kisvártatva két latin-amerikai tánctanár lép a terembe: Laura és Miha a Magyar Bajnokság 2. helyezettjei szintén a versenyzőkhöz érkeznek. Egymás után zajlanak a magánórák. Akinek épp nincs órája, a tükör előtt gyakorol. Így vagyunk ezzel mi is. Barbival a technikánk fejlesztésén dolgozunk: a térd és lábfej használatával szólóban, a dinamikai elképzelésekkel párban foglalkozunk.
Délután ötkor már sajognak a porcikáink rendesen, a hosszú órák munkája megteszi a hatását. Így is-úgy is: fáradtan, mégis mosolyogva nézünk egymásra, érezzük, hogy jó irányba alakul a táncunk.
A nagyteremben Gut Gabi kezdi meg aerobik óráját, így a táncos munka a kisteremben folyik tovább.
A latin tanárok mellett Deni is magánórát kezd, a junior párosok mozgását igazgatja az angol keringőben.
Csak úgy pezseg a stúdió. Nagyjából 40-50 ember mozog nálunk egyszerre.
Mi rápihenünk az esti csoportos órára és edzésre. Fontos, hogy a rengeteg mozgáshoz okosan osszuk be az erőinket és megfelelő módon pótoljuk az elhasznált tápanyagokat. Ehhez szinte kizárólag saját magunk által készített ételeket fogyasztunk. Megtervezve, kiszámolva mindent, hogy jó formában, megfelelő energiaszinten működjünk. Ez egy hosszú történet, egy külön bejegyzésben szívesen kifejtem majd, hogy mi hogyan csináljuk.
A kisteremben még egy kortárstánc óra kezdődik, utána egy esküvőre készülő pár fogja gyakorolni a koreográfiáját a tanáruk instrukcióit követve.
A Spirit táncosaival 18-tól 20 óráig a nagyteremben táncolunk tovább. A csoportos óra anyaga a szamba: bounce technika és ritmika. Mindenki koncentrál, és igyekszik a legtöbbet kihozni a testéből. Az edzésen pedig hadd szóljon: bár messze még a versenyszezon, azért a legjobb formáját szeretné bemutatni mindenki.
A nap végére kiadtunk magunkból mindent, amit táncosként tudtunk. A többiek pihenni indulnak, a mi esténk azonban még nem ért véget, hiszen a haladó west coast swing csoport tagjai már az előtérben várják, hogy szenvedélyüknek hódolhassanak.
Ez az óra szinte már nem is munka, hanem kikapcsolódás. Szórakoztató, könnyed hangulatban tanítjuk meg a csoportnak az új mozdulatokat. Sokat táncolunk, nevetünk. Itt a legfontosabb, hogy mindenki élvezze a nálunk, velünk töltött időt.
Este fél tíz van. Elköszön az utolsó vendég. Elcsendesül minden. Kikapcsoljuk a technikát, lekapcsoljuk a villanyokat. Bezárjuk a termeket. Indulás előtt még megpróbáljuk összegezni a nap történéseit, de se vége, se hossza.
Mielőtt hazaindulunk, egy hosszú öleléssel köszönjük meg egymásnak a DanceFloorban töltött napot. Ma is fantasztikus volt… Holnap is az lesz…